2014. július 10., csütörtök

Prológus


Drága Olvasóim, akik olyan kitartóak és még mindig mellettem állnak! Ahogy ígértem, meghoztam a prológust, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Ha valami jelet hagynátok magatok után, annak nagyon örülnék. Igyekszem gyakrabban hozni nektek részeket. Ja és olyan boldog lettem, mikor észrevettem, hogy új olvasóim lettek, köszönöm!  Jó olvasást!

Pippa


"Miért nem csak a rossz dolgoknak intesz búcsút? Köszönj el azoktól az időktől, amikor elveszett voltál! Amikor nemet kaptál igen helyett. A sok kaparástól, sebtől, minden szívfájdalomtól. "



       Ennek sosem lesz vége? Tettem fel magamnak ugyanazt az idegesítő kérdést, mint az elmúlt száz alkalommal, amikor úgy éreztem közel állok a teljes megsemmisüléshez. Elfojtottam magamban minden érzelmet, hátha érzéketlenné válok a fájdalomra, de nem sikerült. Sosem.
       Utoljára odapillantottam rá, ahogy ott horkolt fura hangokat kiadva, a nyála csorgott ki a szája széléről – mélyen aludt hál’ Istennek - az asztalnak támaszkodva a könyökével és tartotta a fejét, ami már eltorzult a sok sebhelytől, bűzölgött az alkoholtól, alig voltam tőle pár lépésre, de így is megcsapott az erős szaga, akaratlanul elfintorodtam.
       Elfordultam, magamhoz szorítottam a szoknyámat, hogy gyorsabban tudjak haladni és megtettem az első lépést az ajtó felé. Ez volt a legnehezebb. Tudtam, hogyha elindulok, onnantól kezdve nincs visszaút. Lenyomtam halkan a kilincset, és erősen kilöktem a méretes vasajtót, mígnem kinyílt és én kisurranhattam nesztelenül.
       Ahogy kiértem, megcsapott egy hideg fuvallat, rögtön megborzongtam és ösztönösen magam köré fontam a karjaimat, hogy legalább az melegítsen valamicskét. Felnéztem az égboltra, ahol már a Hold elfoglalta méltó helyét a csillagos égen. Szerencsére ezek az égitestek valamicske sárgás fényt kibocsátottak magukból, igaz nagyon haloványt, de most mégis sokat segítettek a tájékozódásban. Az erdőbe indultam el, hiszen nincs is annál jobb rejtekhely egy menekülő számára. Pörgött bennem az izgalom, így több métert futva tettem meg, éreztem ahogy a frissen leesett hótakaró recseg a talpam alatt és minden egyes lépésemnél besüppedt a súlyomtól, ezzel nyomot hagyva magam után. Először aggasztott ez a tény, de amikor felnéztem és láttam, hogy száz meg száz hópehely hullik le az égből, megnyugodtam, hogy eltakarja majd a lépéseimet. Mert belül rettegtem. Rettegtem attól, hogy újra rám talál. Ahogy haladtam előre, minden egyes faág suhogására megremegtem és a hátam mögé néztem, folyton csak az járt a fejemben, hogy követnek. Hiszen Ő mindig megtalált. Már a gondolatra is dühbe gurultam és harapni kezdtem a számat, mígnem apró vérpatakocska eredt útjának belőle, ezzel levezetve a feszültségemet. Én buta, naiv Fallon azt hittem azzal, hogyha elmenekülök, Tőle is megszabadulok, de ez nem olyan egyszerű, ha már a gondolataimba is beférkőzött, a fejembe van.
      Valami neszt észleltem baloldalról, így sietve odafordítottam a fejemet, miközben egy gyors imát mormoltam el Istennek, hogy nehogy valami vadállat legyen, mert esküdni mertem volna, hogy farkas vonyítást hallottam. Nagy kő esett le a szívemről, mikor a fák tövében semmit sem láttam – látod Fallon, nincs mitől félned. Igen, magamban beszéltem az előbb, mert ha nincs senki, aki bíztasson téged, akkor neked kell megtenned. Viszont a veszély nem teljesen hárult el, mert tényleg farkast hallottam, csupán a távolságot mértem be rosszul, mert szerencsére jóval messzebb kellett lennie, hiszen nem voltak túl hangosak. Noha a vonyítások távolról szóltak, mégsem érezhettem magamat teljesen biztonságban, mert én a sok hónak köszönhetően nem haladtam jól, egy ilyen erős állat a négy lábával bármikor utolérhet. Egyszer akadtam össze eddig életemben eggyel, akkor megfagyott a vér az ereimben és azt hittem, ott helyben szétszed, de nem így történt, megmenekültem nagy csata árán. Csakhogy erre sem szívesen emlékszem vissza, mint oly sok mindenre a múltamból.
      Váratlanul megbotlottam egy kiálló gyökérben és sikerült elesnem, bevágtam a fejemet a hó alatt jól elrejtett nagyobb kődarabba, elszédültem. Ahogy a fejemhez kaptam véres lett a kezem. Francba. Köztudott, hogy a vérszagra jönnek a vadállatok. Remek Fallon!
       Egy kis fagyos havat tettem rá, mert az bőven volt a földön, a hidegre felszisszentem, de tovább folytattam, hogy megtisztítsam a sebet. A Hold egyre lejjebb ment, sajnos sötétebb lett, én pedig egyre jobban féltem attól, ami itt várhat. Szinte körül ölelt a sötétség, magába szippantott reménytelenül és minden gondolataimat borússá változtatta. Minél hamarabb menedéket kellene találnom.
      Megpillantottam a távolban valami fényt, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy házból szűrődött ki. Tehát van remény.



16 megjegyzés:

  1. Drága Philippa Quincey!

    Már a neved is az egyediségedet tükrözi, úgy mint a történeted. Lehetséges ez? Még szép hogy igen! De mielőtt még a témától jobbra - balra kitérek, megjegyzem, hogy imádtam olvasni - nem meglepő? Egy kicsit furcsának találtam a 'valamicske' és ha jól emlékszem a 'vérpatakocska' kifejezést, de ahogyan tovább mentem rájöttem, hogy ez egyáltalán nem zavart az olvasásban, inkább az 1890-es évi hangulatot adja vissza. Szóval, remélem az elkövetkezendő részekben sem lesz híján ilyen kifejezésekből, mert tökéletes színvonalat nyújt ez így a történetednek.

    Ölel,
    Delilah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Delilah!

      Tudod hanyadjára olvasom el a kommentedet? Már vagy tizedjére biztosan, ugyanis annyira boldoggá tettél vele. De igenis meglepő, hogy imádtad olvasni, nem számítottam ilyen pozitív visszajelzésre, köszönöm szépen! Örülök neki, hogy mégis csak tetszettek a furcsa szavaim, hát elég kihívás, de igyekszem megfelelni annak, hogy korhű legyen az írásom. Mégegyszer köszönöm szépen, rettentesen hálás vagyok neked, hogy írtál!

      Puszil, Pippa

      Törlés
  2. Drága Pippa!
    Már elkezdtem a blogodat, de nem értem a végére, mikor újra kezdted.
    Minden esetre meg kell mondanom, hogy nagyon-nagyon tetszik, és iszonyúan érdekel a folytatás.
    Bronwyn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bronwyn!

      Juj, de jó nem is tudtam, hogy olvasol. Sajnálom, hogy nem jutottál a végére, de ha minden a terv szerint halad, akkor pár rész alatt behozom a lemaradásomat, és így ti sem fogjátok unni az egészet, reményeim szerint. Ahw, köszönöm szépen, nagyon sokat jelent nekem, hogy elmondtad a véleményedet, mosolyogtam miközben olvastam, és erőt adtál a folytatáshoz.

      Köszönöm, Pippa

      Törlés
  3. Szia !
    Én eddig is olvasód voltam és most is az leszek. Nagyon tetszik az írásod, egyedi a történet, és nagyon várom, hogy folytasd. Úgy örülök, hogy nem tűntél el, van mit várni.
    Mira

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mira!

      Ahw, köszönöm szépen, annyira kedves vagy, olyan sok erőt adsz, és rettenetesen jól esik, hogy ezt mondod! Köszönöm szépen, igyekszem hozni nektek egy hosszabb folytatást! ;) Jaj,de édes vagy, ajj <3

      Pippa

      Törlés
  4. Pippa!

    Elmondani sem tudom, hogy mennyire meglepődtem az ùjrakezdésen. Szerintem még mindig nem fogtam fel teljesen! Szerintem csodálatos volt az előző is de nyilván az a legfontosabb hogy te meglegyél elégedve vele.
    Kiváncsi leszek mennyire lesz más. Bár már az első rész izgalmasabb és többet megtudtunk Fallon multjáròl.
    De szerintem ideje lenne megelégedni magaddal mert nagyon jòl írsz és van mire büszkének lenned!

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bius!

      Gondoltam, hogy erre nem számítottál, de nagyon elégedetlen voltam az egész történetemmel, sokkal jobb volt a fejemben, nektek is jobbat akartam nyújtani, emiatt döntöttem így. Igen, ez máris jobban tetszik. Igyekszem gyakrabban részt hozni, részletesebben írni, hosszabbakat és minőségibbet. Most ez a tervem, remélem nem fogod unni. Igen, muszáj új dolgokat is belecsempésznem. Jaj, köszönöm szépen, nagyon drága vagy! <3

      Pippa <33

      Törlés
  5. Pippa!

    Meglepett, hogy újra kezdted. Nekem tetszett az előző is, de kíváncsian várom, hogy mit fogsz majd kihozni belőle. Ügyesen megírtad ezt a prológust is. Várom a folytatást!

    xxAlexis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alexis!

      Sejtettem, hogy erre nem számítottatok. Ezt örömmel hallom, viszont én nem voltam megelégedve vele. Igyekszem jobbat írni és úgy, hogy mellette Ti ne unjátok. Köszönöm szépen. :)

      Pippa

      Törlés
  6. Heyho, drága Pippa !

    Kicsit elszomorodtam, amikor megláttam, újrakezded a blogod mert épp izgalmas résznél jártunk, no mindegy! :)
    A prológus nagyon gyönyörűen lett elkészítve, igazán gratulálok!
    Csodálom Fallon-t a bátorságáért, és az elszántságáért,óriási akaraterő kell ahhoz, hogy egy ilyen nehéz lépést megtegyen. Drukkolok neki! ;)

    Izgatottan várom a folytatást! <3

    Xx,
    Tara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali, drága Tara!

      Sajnos ez így igaz, de igyekszem most már hosszabb részeket hozni, és akkor hamar beérem magamat, jó? :D Köszönöm szépen, remélem ez jobb lesz. Juj, jó ezt olvasni, köszöni Fallon! :D Na meg én is, hogy tetszik a karakterem. Hozom <3

      Puszi, Pippa

      Törlés
  7. Drága Pippa!

    Én az előttem szólókkal ellentétben nem olvastam a történet első verzióját, így nekem minden teljesen új volt és meg kell mondjam tetszett. Nem tudom mondtam-e már neked, de nagyon szeretem egy történetben a leírásokat,számomra azok nagyon fontosak. Itt meg különösen imádtam a téli éjszakásat mert a kedvenc napszakomat ötvözted a kedvenc évszakommal. Tetszett az is, hogy Fallon - ó igen, nagyon szeretem a nevét, mert olyan különleges - ember volt a fejezetben. Ez így furán hangozhat, de elmondom mire is gondolok. Arra, hogy félt és megsebesült. Sok történetben nem így történt volna, hanem ő lett volna a nagy hős, akivel már a prológusban sem törtéhet baj.
    A kezdést is nagyon szerettem, mely in medias res volt, vagyis belevágtál a közepébe, nem magyaráztál nekünk semmit, hagytál az elején egy kis balladai homályt, vagyis azt, hogy a lány miért szökik el, a nem tudom kitől (apja? férje? bátyja?), akinek a kilétére mint láthattad vannak alternatíváim.
    Na, szóval repesve várom a folytatást^^

    Ölel, Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!

      Nem is baj, legalább neked nem lesz unalmas, vagyis remélem! Juj, köszönöm szépen. Ó, ez nagyon jól esik, igyekeztem élethű leírásokat adni, olyat amibe ti, az Olvasók is jól bele tudjátok élni magatokat, hatalmas sikernek érzem, ha ez sikerült. Köszönöm szépen, pont emiatt választottam ki ezt a nevet, mert illik a karakterhez. Igen, szeretném ha ez a történet megmaradn a realitásnál, már amennyire ez lehetséges.
      Igen, előszeretettel használok in medias res-t. Örülök, hogy nem csak olvasol, de gondolkozol is rajta. Idővel mindenre fény derül. Köszönöm szépen, megtiszteltetés, hogy olvasol!

      Puszil, Pippa

      Törlés
  8. Drága Pippám!
    Alig merek a "szemed elé" kerülni, olyan borzasztó sokáig tartott, hogy átverekedjem magam a többi blogon és eljussak ehhez a részhez. Remélem nem neheztelsz rám. Mindenesetre itt vagyok, hogy biztassalak, hiszen imádlak s nem csak téged, de a történeted is. Kíváncsi vagyok, minden hasonlóan fog-e történni, hogy a szereplők megmaradnak-e ugyanolyan gonosznak, gondoskodónak, szeszélyesnek, mint azelőtt, hogy újra belevágtál a történetbe. Izgatottabb vagyok, mint valaha. Ó, és majd' elfelejtettem. Megtaláltam a kedvenc mondatom. Nagyon bölcs: "Igen, magamban beszéltem az előbb, mert ha nincs senki, aki biztasson téged, akkor neked kell megtenned." Teljesen egyet értek minden egyes szavával. Ha nincs senki, te még ott vagy önmagadnak.
    Millio puszi Xx <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Jaj, te! Semmi baj! Van ez így, senkinek sincs tengernyi ideje. Dehogyis, ilyesmi még csak eszedbe sem jusson! Olyan drága vagy <3 Nem lesz minden igyanaz, hogy ne unjátok, meg hogy én sem. :D Remélem jobb színvonalú lesz. Komolyan? Köszönöm szépen! :) Hát igen, ezt a mondatot teljesen így érzem én is, nem csak Fallon. Örülök, hogy te is így gondolod ezt!

      Millió puszi neked is <3

      Törlés